A Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház
közös produkciója.

szereplők:
Kacsur András
Szabó Imre
Vass Magdolna
Orosz Ibolya
Szabó Imre
Sőtér István
Ferenczi Attila
Orosz Ibolya
Rácz József
Béres Ildikó
Domareckaja Júlia
Krémer Sándor
ifj. Vidnyánszky Attila
Béres Ildikó
Tarpai Viktória
Kacsur Andrea
Orosz Melinda
Gál Natália




Díszlet:


Alekszander Belozub


Rendezte: Vidnyánszky Attila



Shakespeare mellett nem kell ügyvédként szólnunk. A világ valaha élt legérvényesebb drámaköltője, s egyik legszellemesebb vígjátékírója. Attól tud örökérvényű lenni, hogy a szikrázó filozófiát, a magasröptű gondolatokat egészen köznapi eseményekbe ágyazza be... ...olyanokba ráadásul, amelyek az emberiség történetében minduntalan, a mai napig visszaköszönnek. Az Ahogy tetszik sem légből kapott mese.

Élt egyszer, még a tartományok sokaságából álló Franciaországban egy trónbitorló, aki hercegbátyját, a jog szerinti uralkodót megfosztotta hatalmától. A trónfosztott herceg, hűséges kíséretével az Ardennes-i erdőkbe vette be magát. Sorscsapásnak hinnénk száműzetését, ám hamar, és nagyon kellemesen csalatkozunk. A háborítatlan természetben a főúri hajléktalanok lelkét hamar átjárja a szabadság nyugalma.

Engem sem vonz az erdőn túli világ, a torzsalkodás, a világban uralkodó erőszak, az irigység, a pénzéhség; az, hogy ki akarom a másikat szorítani, nem hagyok teret neki, még akkor sem, ha a testvéremről van szó. Inkább a vágyakról, az álmokról mesélek, arról, ahogy nekem tetszene az élet: milyenné szeretnék válni, milyen embereket szeretnék látni magam körül. Modern reneszánsz vígjátékot kínálok, bizonyítandó, hogy itt és most is, ki lehet szakadni, le lehet vetkőzni a világ megannyi iszonyatát, és szabad szerelmesen ízlelgetni a titkokat.

Az én erdőm a szó mélyen Rousseau-i értelmében vett természetiséget idézi: azt, amelybe kilépve, az ember visszatalál önnön természetéhez. A kiszakadás - beilleszkedés. Nem a Szentivánéji álombeli helyzet, amelyben az erdő a tudatalattink erdeje. Itt az átöltözések újjászületések: életből életbe való átlépések, önmagunk kipróbálása egy másik lényben. Szabadjon akár a másik nemben is, hitelesnek eljátszanom magamat! A szabadságom az, hogy játszhatom, s a játékomban bármit megtehetek.

Shakespeare drámaművészete érett korszakában (1595-1600), komoly királydrámák (II. Richárd, V. Henrik) és néhány kiemelkedő tragédia (Rómeó és Júlia, Julius Ceasar) között alkotott két vígjátékot (Szentivánéji álom, Ahogy tetszik). Alighanem az örömforrásokat kereste bennük. Azt gondolom, a Halottai pompa megrendezése után nekem ugyancsak „vissza kell térnem" az életbe. Az egyik túlélési lehetőség, hogy fölveszem a bohócsipkát, amitől benne is vagyok a világban, meg kinn is vagyok belőle. És megidézem a szerelmeseket! A szerelem mindent legyőz - a halált is. Merjük nyakon ragadni az időt: kitágítani, a végtelenig terjeszteni a szabadság, a boldogság illékony pillanatát!

Vidnyánszky Attila