A középkor végére egész Európában elterjedő moralitásjátékok a keresztény kultúra egészen különleges „pillanatának” lenyomatai. A lét minden szegmensét egyben tartó nagy láncolat (az élettelen világtól egészen Istenig) még alapvetésként létezik az emberi gondolkozásban, de már ott éledezik az individuum fogalma, az ember, mint egyedülálló egység.
Ezt fogalmazzák meg a népszerű akárki-játékok. A haláltól való félelem, és a halállal szembenéző Akárki magányossága már túlmutat a középkori, keresztény halálfelfogáson. Már maga a cím is roppant erős és kifejező jelzés: akárki-valaki közülünk.
A főszereplő utolsó útján különböző allegorikus figurákkal találkozik. Ezeket a stációkat egy időn kívüli vidámpark megelevenedő attrakciói képviselik. Akárki ebben a záróra előtti wurstliban bolyong, és marad végül egyedül, a tömegben.
A XX. század népszerű dalaiból összeállított zene kollázsként veszi körül a cselekményt, kapaszkodót adva a nézőknek a középkori formához.

Szereposztás:
Akárki: Hannus Zoltán mv.
Halál: Takács Dániel
Barátság: Kovács Bálint
Komaság: Szabó Tamás
Testvér: Kovács Zsuzsanna
Vagyon: Dénes Emőke
Jótett: Császár Erika
Tudás: Lehőcz Zsuzsa
Szépség: Kovács Zsuzsanna
Erő: Kovács Bálint, Szabó Tamás
Józanság: Dénes Emőke

Rendező, dramaturg: Veres András
Tervező: Majoros Gyula
Zeneszerző: Bogdan Edmund Szczepański