Új magyar történelmi kamaradráma a Kőszegi Várszínházban, ősbemutató
Két évvel a vasvári béke után, 1666-ban Kőszegen találkoznak a Wesselényi-összeesküvés tagjai. Helyszín a Strucc fogadó, központi hely a csöndes városka polgári terén. Wesselényi már beteg, Széchy Mária ápolja, gondoskodik róla, s miközben abban bíznak, hogy a francia király megsegíti őket a bécsi udvar elleni küzdelmükben, szembe kell nézniük az elmúlás lehetőségével is, azzal, hogy a halál így vagy úgy, de véget vet szerelmüknek.
Ez a történet kiszolgáltatott emberek álmairól szól. Olyanokéról, akik nem csupán mernek álmodni, de készek is tenni azokért akár az életük árán is. Hősök ők, akikről manapság kevés szó esik, az igazság hordozói, akik ugyanakkor éppen olyan emberek, mint bárki. Szeretnek élni, nem félnek szeretni és gyűlölni, tisztában vannak azzal, hogy bármit cselekednek is, azt árulások és bizalmatlanságok kereszttüzében teszik. Az összeesküvés terveinek megbeszéléséhez Kőszeg ideális helynek számított...
Kőszeg városa ekkorra – 200 év után – éppen elveszíti a bécsi (prágai) központi és közbülső kormányzati szervekhez és fő tisztségviselőihez fűződő közvetlen jellegű kapcsolatát. S bár népességét tekintve az etnikai arány 50–50 százalékban osztozik a magyar és a német között, Kőszeg az 1665 és 1671 között zajló Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvésben Bécs ellen fordul.
A bosszú fogadója című új egyfelvonásos történelmi kamaradráma négy szereplője: gróf Wesselényi Ferenc, Széchy Mária, Wesselényi felesége, Frangepán Ferenc főnemes és költő, Zrínyi Péter bán és költő. A felkért művészek: Schneider Zoltán, Őze Áron, Bánfalvi Eszter, Csiby Gergely.
A dráma alapját levéltári dokumentumok adják. Ezek bizonyítják, hogy a titkos találkozó létrejött. A cselekmény a levéltári kutatások, illetve a történelmi ismeretek alapján formálódik, és megmutatja: a főurak vajon milyen reményekkel vágtak bele titkos terveik megfogalmazásába, amely nem csupán a magyar nemesség érdekeinek védelméről szól, hanem a háttérben mindvégig jelen lévő protestáns-katolikus ellentétről, a muszlim térhódításról és Közép-Európa sorsáról is.
A dráma szereplői véd- és dacszövetséget kötnek, miközben – ismerve az események későbbi alakulását – később majd elárulják az összeesküvést és egymást is. (A végjátékban felségárulásért 1671-ben kivégzik Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet és Nádasdy Ferencet is. Wesselényit csak azért nem, mert korábban meghal.)
A történet azért is különösen érdekes, mert bár az összeesküvést Wesselényiről nevezték el, az valójában inkább a Zrínyiek akcióterve volt. A bosszú fogadója eseményei erről az eseménysorozatról, annak kibontakozásáról, a benne résztvevők dilemmáiról szól. A remény reménytelenségéről, egy nemzet sorsáért aggódó főurak olykor kalandfilmbe illő, soha meg nem valósuló terveiről.
Ugyan az összeesküvés elbukik, ám néhány évtizeddel később – a Thököly-felkelés nyomában – kirobban a magyar történelem egyik legdicsőségesebb szabadságharca, élén azzal a II. Rákóczi Ferenccel, kinek édesapja, I. Rákóczi Ferenc szintén érintett a Wesselényi-féle összeesküvésben (és csak édesanyja, Báthori Zsófia közbenjárása menekül meg a vérpadtól). S hogy a Wesselényi-féle összeesküvés végleg összeérjen a Habsburg-ellenes Rákóczi-szabadságharcban: II. Rákóczi Ferenc édesanyja Zrínyi Ilona, kinek édesapja nem más, mint a Wesselényi-féle összeesküvés miatt kivégzett Zrínyi Péter.
Mi ez, ha nem az egyik legtragikusabb történelmi dráma, amelyben Kőszeg városa és az Arany Strucc fogadó szerepe eleddig szinte rejtve maradt. Ideje mesélni a múlt dolgairól, hogy ne merüljön feledésbe az, amiért a letűnt korok hősei egykor az életüket adták.