Baka István a XX. század második felének egyik legmeghatározóbb magyar költője volt. Versei, műfordításai mellett jelentősek prózai és drámai alkotásai is, különösen kisregényei, amelyekben a hétköznapok kisszerű tragikuma keveredik a misztikus csodák világával. Prózai életművének egyik csúcspontja A kisfiú és a vámpírok című kisregény. Ennek bábszínpadi adaptációjára közösen vállalkozik a szombathelyi Mesebolt Bábszínház, a Kőszegi Várszínház, valamint a szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn.


A kisfiú és a vámpírok vérbeli kísértethistória, amely – annak dacára, hogy a nyolcvanas évek végén íródott – meglepően modern eszközökkel operál, beillene bármely kortárs fantasy-szerző bestsellerének. Mindeközben persze a populáris műfaj, melynek a szerző minden kellékét felsorakoztatja (misztikus helyszín, vámpírok, élőhalottak, szellemek stb.) csak köntös marad: a mű középpontjában a szocializmus rendszerébe beleposhadt Magyarország társadalma áll. Ennek a társadalmi erjedésnek válik metaforájává a vidéki kisváros története, ahol felüti fejét a vámpírizmus, és hamar bekebelezi az egész lakosságot: az utolsó fejezetben már csak egyetlen kisfiú van az élők sorában, akire tulajdon édesanyja vet szemet, immár vérszomjas vámpírként. Keserű társadalmi szatíra ez tehát, abszurdba hajló humorral, valamint mélyen pesszimista, ám fájdalmasan bölcs történelemszemlélettel, amely túlmutat korokon és országokon.
A kisregényből készülő színpadi adaptáció nem kevesebbre vállalkozik, minthogy a bábszínház és a zene eszközeivel megeleveníti az eredeti mű egyedi atmoszféráját, valamint a regényben rejlő drámai elemek kiemelésével és kiegészítésével drámaként meséli újra a regény cselekményét.

Rendező-színpadi adaptáció: Fábián Péter
Tervező: Boráros Szilárd
Zeneszerző: Razvaljajeva Anasztázia
Szereplők: Kolozsi Angéla, Gyurkovics Zsófia, Varga Bori, Kovács Bálint, Lukács Gábor, Kőmíves Csongor