Egy napsütötte olasz kisváros főterén járunk a hatvanas–hetvenes évek fordulóján, ahol a tenger illata, az örökzöld slágerek és a félreértések legalább olyan sűrűn keringenek, mint a szerelmi vágyak. A történetet a korszak legnagyobb olasz slágerei kísérik, amelyek hol lírai aláfestésként, hol szenvedélyes kommentárként szólalnak meg. A főtéri erkélyekről, ablakokból és kávéházi asztalok mellől mindenki lát mindenkit – vagy legalábbis azt hiszi.
A város leggazdagabb polgára, Tomao Nicomaco mindent kézben akar tartani: a házát, a környezetét, és legfőképp a lánya, Lucia jövőjét. Hangos, öntudatos, önmagát imádó férfi, aki megszokta, hogy az akarata törvény. Lucia azonban egészen más alkat. Érzékeny, tiszta lelkű, dadogó fiatal lány, aki titokban beleszeret a szegény, szintén dadogó, ám tehetséges és szabadságvágyó vándormuzsikusba, Luigi del Soróba. Amikor egymásra néznek, csodák csodája, a dadogás eltűnik! A két fiatal kapcsolata a darab legőszintébb, leglíraibb szerelme, ez az érzés azonban társadalmilag és apai akarattal is tiltott. Tomao más jövőt szán a lányának. Számításba veszi Giovannit, a félolasz cukrászt, aki Luciát elsősorban a hozomány és a remélt étterem miatt akarja feleségül venni, és még inkább felfigyel a városba sodródó Lucrezióra, a dúsgazdag, jóképű, ám lelkileg összetört világpolgárra, akiben a tökéletes vőjelöltet látja. Lucrezio szerelmi vesztesége után az élet értelmét keresi.
A szerelmi sokszög tovább bonyolódik Drusilla, az érzéki, szenvedélyes római lány megjelenésével, valamint Viktóriával, a Magyarországról érkezett fiatal nővel, aki egyszerre naiv és életrevaló, és akinek felbukkanása alaposan felkavarja az olasz férfiszíveket, köztük Tomao vágyait és terveit is.
A háttérben ott mozgatják a szálakat a női sorsok tapasztaltabb figurái. Dorina, Tomao csinos, érzéki házvezetőnője, aki testileg-lelkileg kötődik gazdájához, és Agnese, a panziótulajdonos, Tomao egykori szeretője, aki éles iróniával és fájdalmas tapasztalattal figyeli az újabb és újabb szerelmi köröket.
Titkos találkák, elsuttogott vallomások, elszúrt lánykérések, féltékeny pillantások az erkélyről és félrehallott mondatok sorozata vezet el addig a pontig, ahol minden szereplőnek szembesülnie kell azzal, mit akar valójában – és mit hajlandó feladni érte.
Az Anconai szerelmesek könnyed, zenés komédia, reneszánsz hagyományokat idéző humorral és pontos emberismerettel. Egy szívmelengető szerelmi káosz, ahol senki sem azzal van együtt, akivel „kellene”, de talán épp azzal, akivel igazán szeretne.


Tomao Nicomaco, anconai polgár JÁRAI MÁTÉ
Lucrezio, kóbor milliomos FEHÉR TIBOR
Giovanni, cukrász KOVÁCS LEHEL
Drusilla, Giovanni húga VÁGÓ BERNADETT
Viktória, a magyar lány KOVÁCS PANKA
Agnese, panziótulajdonos NÁRAY ERIKA
Dorina, Tomao házvezetőnője LÉVAY VIKTÓRIA
Lucia, Tomao lánya PÉNTEK FANNI
Luigi del Soro, vándormuzsikus BRAGA NIKITA

Díszlettervező: Rákay Tamás
Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Szabó Borbála
Világítástervező: Madarász „Madár" János
Zenei vezető: Károly Kati
Zenei munkatárs: Juhász Levente
Hangszerelés: Nagy Nándor
Koreográfus: Markovics Emese
Ügyelő: Horváth Ádám
Rendezőasszisztens: Lenchés Márton és Sirkó Anna
Dalszöveg: Fábri Péter

RENDEZŐ: CSEKE PÉTER

Fábri Péter dalszövegeinek felhasználását a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. - www.proscenium.hu - engedélyezte.