Ősbemutató Weöres Sándor életéről, munkásságáról, ahogy eddig még nem láthattunk.
GÖTTINGER PÁL: SZÉNAKUTYÁK


képzeletbeli dokumentumjáték Weöres Sándor macskájáról

KŐSZEGI VÁRSZÍNHÁZ (Kőszeg, Rajnis u. 9.).


Úgy tudjuk, hogy a nagy költő macskája rákos lett - a halála után pedig Weöres (aki már korábban is, gyerekkorában is kínlódott az öngyilkosság gondolatával) a villamos elé lépett. Az utókor már tudja, hogy ez a kísérlet sem sikerült - és gazdagabb lett azzal a pár sorral, hogy "Mellesleg, / ha valaki ebnek emel mauzóleumot, / kár nevetni. / Tanulj nevetségig szeretni."

Mi azonban azt fogjuk most játszani, hogy hunyorogva gyanakodni kezdünk: mindenki tudja, hogy a macskák nem halnak ennyire könnyen. Korábban itt voltak. Utánunk is itt lesznek. Mindent látnak. Mindent hallanak.

A kortársak visszaemlékezései ezer oldalakra rúgnak, de a csodagyereket felfedező nagy elődök, a tehetségtől letaglózott kortársak és a mindent skatulyázni akaró utókor sem tudta igazán, hogy mihez kezdjen az utolsó olyan magyar költővel, aki kérdés nélkül mindenkié. Akinek bölcselete alázatra inti a legnagyobbakat is - és akinek a verseit először tanulja meg fejből minden magyar gyerek. Akit meg sem karcolt a kor, amelyben élt, pedig végigélte és végigírta a XX. századot. Hogy ez a zseni most akkor veszedelmes-e, ártalmatlan-e, fogalmatlan-e vagy bölcs-e...? Kívül áll, vagy felette áll? Ma sem tudja senki.

Meg kellett volna kérdezni a macskát. Az is igaz viszont, hogy neki meg nem mindent érdemes elhinni.





SZÉNAKUTYÁK

Előadja:
KÁLID ARTÚR
A költő műveinek és élete dokumentainak felhasználásával írta és rendezte:
GÖTTINGER PÁL
Az írás alapjául szolgáló anyag összeállításában NAGY ANDRÁS PHD és Tóth Lőcsei Péter működött közre.