Minden művészet reprodukálható. Vannak azonban nehezebben „megfogható”, illékony anyagúak, mint például a tánc. Az előadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőrizhető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek a kortárs táncművészet eszköztárába, lehetővé téve, hogy mai életérzésünket, a mindennapokhoz köthető gondolatainkat és érzéseinket korszerű eszközökkel fejezzék ki.

Mindezt megörökíteni, megőrizni a jövő számára a vizuális művészetek feladata és lehetősége. A megörökítés, rögzítés technikája koronként változott. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett - főleg fényképezéstechnikával folyik. Szerencsénkre a fotográfusok nagy része nem elégszik meg a puszta rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Az ilyen kép persze dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára is alkalmas lehet, de lényege az adott fotóművész személyes látásmódja. A MANK szervezésében, inspiráló felhívásának köszönhetően született meg a TáncKépek című kiállítás, amely a ma táncművészetét mutatja be, a kortárs fotográfusok képein keresztül.

A kiállítás képeinek legtöbbje élményszerűen jeleníti meg a kortárs táncművészet lényegét, olyan új stílusban és szemléletmóddal, magas színvonalú technikai- és esztétikai kivitelezésben, amely a jövőbe tekint, és a kortárs fotográfia friss szellemi áramlataiból merít felfrissülést. A mai fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete is.


Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátora